Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

A legjobb lenne, ha eltűnnél

2017-05-21

Reggel nővérem rikoltozására keltem.
-Keljél már fel te szerencsétlen! Nem szeretnék pont miattad elkésni!-köpi oda mogorván, és kimegy a szobából.
Megdörzsölöm a szemem, és a telefonomért nyúlok. 6:48. Elmentem gyorsan zuhanyozni, majd magamra kaptam egy bő farmert egy bő pólóval, és olyan pulcsival, ami lógott rajtam. A hajam egy copfba fogtam, és lesiettem az emeletről.
Összedobtam valami féle reggelit, belehajítottam a táskámba, és már indultam is.
Ahogy kiléptem az ajtón, megcsapta az arcomat a csípős-hideg reggeli szél.
A sulihoz érve, észre vettem az ajtóban Stev-et, aki felém mutatott, és magához intett.
-Add ide a pénzed!-szólt rám gorombán. Amikor megráztam a fejem, hogy nincs nálam egy fillér sem, kitépte a kezemből a táskát, és kiszórta a tartalmát.-Ch. Megteszi ez az ezres is.-nyúl bele egy titkos cipzáras részhez, és kiveszi a havi kapja pénzem. Nem szólok semmit, csak leguggolok és felszedegetem a földreszórt cuccaimat.
Mikor beértem a terembe, egy új arcot láttam meg a padomban a mellettem lévő széken. Aranybarna haja az arcába lógott, és gyönyörű kék szeme pásztázta a terepet. A menő lányok már mind köréültek.
-Bocsi.-szólalok meg halkan, mikor odaérek a pad mellé.-Ez az én helyem.
-Akkor ülj le mellém.-mosolyog rám, mire görcsbe rándul a gyomrom. Leülök, de a dögkeselyű "lányok" még mindig ott voltak, és megjegyzéseket tettek rám.
-Cole, légyszi ülj inkább mellém ehejett a felmosórongy hejett.-nyávogott az egyik két oktávval magasabb hangon.
-Majd én elülök.-mondom, s hátra megyek a legutolsó padba, a sarokba. Amint elhelyezkedem, az ajtó kinyílik, és Seth lép be rajta. Elámulok, annyira megváltozott.
Rövidebb lett a haja, és a ruhái is.... Menőbbek. Intek neki, mire felhúzza az orrát, és elfordul.
"Remek. Akkor gondolom őt is kezelésbe vette Hillary."-gondolom magamba, és eszembe jut, hogy mostmár tényleg egyedül maradtam.
Gondolatomat a csöngetés szakítja meg, és elkezdődik az óra.
Óra után, megszokott helyemre, a könyvtárba megyek. Igaz, hogy az ebédlőn keresztül kell átmenni, de sosem veszik észre, ha arra haladok el.
Épp a kijáratnál voltam, amikor hallom, hogy valaki a nevemet kiabálja. Megfordulok, és Seth-et veszem észre. Felgyorsítom a lépteimet, de mielött kiléphetnék elkapja a karom.
-Mit szeretnél?-nézek a szemébe.
-Csak azt, hogy sajnálom, hogy rád pazaroltam eddig az időmet.-mondja kíméletlenül, mire egy pillanatig elfelejtek levegőt venni.
-Mi?-kérdezem halkan, és érzem, ha most azonnal nem megyek el innen, kitör belőlem a sírás.
-Azt mondtam, hogy elegem van belőled! Te csak egy csöves vagy, akit lepasszoltak a szülei, csak azért, mert nem szerették! A legjobb lenne, ha eltűnnél!!-kiáltja, mire az egész ebédlő röhög. Kihúzom a kezem Seth-éből, és elindulnék, még a sírógörcs előtt, de visszaránt, és erősen markolja a felkarom.
-Ne menj még el! Van még mit mondanom.-vigyorog szemtelenül-Utállak! Tiszta szívemből gyűlöllek te r*banc!-üvölti, és ellök. Pont egy széknek esem, és az oldalamat a támlába bele is verem. Nyöszörögve oda kapok, és próbálok levegőhöz jutni, de neki megyek az asztalnak is, és a lábában felbukom. A földön fekszek összegörnyedve, levegő után kapkodva, a sírógörcs határán. A síráshoz az adta meg a kezdőlöketet, hogy Hillary pont arra járt, és "véletlenül" tűsarkú cipője sarkával, a hátamba rúgott. A többiek nevettek, én pedig nyöszörögve és sírva ott feküdtem a padlón.
A csengő felhangzik, a diákok pedig kifele menet még egyszer-egyszer belém rúgtak.
Már eltelt legalább húsz perc, mire jobban kaptam levegőt, és megpróbáltam felülni. Nem sikerült, mert amint megtámaszkodtam, kicsúszott a kezem, és a földre borultam. Oldalamba megint belenyilalt a fájdalom, és megint beszorult a levegőm.
Megszólal a jelző csengő, amit már csak tompán hallok. Mintha egy kilóméterrel arrébb szólna.
Felnyalábolom magam a földről, és kissé sántítva, de megteszem az utat az orvosi szobáig.
A doktornő egy meleg mosollyal fogad, amit nagy nehezen viszonzok. Megvizsgál, és az állapotomra tekintettel, hazaküld.
Amint belépek az ajtón, egy levelet írok, amit a konyha asztalra rakok, aztán a fürdőszobába veszem az irányt, és megtalálom az erős gyógyszereket. Felbontok egy üvegcsével, és 10-15 db pirulát beveszek a számba, majd vízzel leöblítem. Ezt addig ismételgetem, míg az üvegben nem marad egy pirula sem, majd felbontok egy másikat, abból pedig 8-at veszek be. Hirtelen szédülni kezdek, és összeesem. A látásom homályosodik, szemem lassan kezd lecsukódni. Az utolsó amit láttam, hogy nővérem könnyes tekintettel vesz a karjába, és zokog.

Hozzászólások (0)